Tegnap megint jó hangulatban és őszintén beszélgettünk az Y, Z és az alfa generációról mi, X generációsok. Megosztottuk egymással félelmeinket, aggodalmainkat, amelyeket a mindennapokban élünk át a velünk élő digitális bennszülöttek szüleiként.

Olyan témákat érintettünk, mint a közösségi média használata (kapcsolódás és/vagy kapcsolatok igénye), a multitasking, az emóciók emojikra szűkülésének problémái, az elmélyülés hiánya és a gyorsaság, türelmetlenség alapérzete.

Bár ezek a hívószavak számunkra, szülők számára negatív gondolatokkal bírnak, ennek ellenére azt fogalmaztuk meg, hogy a mi rugalmasságunkon is múlik, mit hoz ki mindebből a gyermekünk. Mennyit vagyunk képesek mi tanulni tőlük? Mit tudunk nyújtani a „kütyük” helyett? Mennyire vagyunk ebben kitartóak és következetesek? Mit nyújtunk a tiltás helyett számukra, hogy ne csak a kielégületlen vágy maradjon? Hogyan reflektálunk saját, rossz eszközhasználati szokásainkra? Megosztjuk-e ezt a gyermekeinkkel?

A félévi bizonyítvány és a szokásos félévi  szülői értekezlet után vagyunk. Már megint megmértük a gyerekeket és megmérettettünk. Megmondtuk, hogy vegyék figyelmeztetésnek, hogy így nem mehet tovább, kérjük a szülőket motiválják jobban a gyerekeket, mert majd jön a …….

De továbbra is csak a kétségek vannak bennem az osztályzással kapcsolatban, kell-e egyáltalán és mire jó? Tavaly ilyenkor írtam egy könyvről (Carol S. Dweck: Szemléletváltás), ami azóta is központi szerepet tölt be most már az én szemléletemben is. Az utóbbi időben számos helyen hallottam a szerzőjével interjút, előadást. A legutóbbiban arról számolt be, hogy egy chicagói középiskolában egy-egy elbukott vizsga után azt írják a bizonyítványba, hogy „még nem ment”. Lehetőséget biztosítanak arra már nyelvileg is és a valóságban is, hogy egyszer sikerülni fog. Ez lehetne minden pedagógiai munka alfája és omegája, ez az egyetlen vagy esetleg két szó: a  „még” vagy a „még nem”.

Kedvcsináló az április 11-i Szülő Klubhoz, amelynek témája a Y gerenáció

Mielőtt mindig és minden esetben üldözni kezdenénk a párhuzamos tevékenységeket, nézzünk magunkba! Láthatjuk, hogy életünk tele van ilyen helyzetekkel és agyunk sok esetben képes is arra, hogy két dolgot szimultán végezzen. A kérdés mindig az, hogy hogyan teszi, és hogy mit tudunk mindebből tanulni.

Abban az esetben, ha az egyik tevékenység automatikusan történik, mint például az írás, amikor jegyzetelünk, akkor valószínűleg semmiféleképpen nem rongálja a teljesítményt a párhuzamos tevékenység. Sorolhatnánk a hasonló példákat, de igazuk van a kétkedőknek is. Valóban az elmúlt kb. 10 évben a gyerekek környezetében található elektronikai eszközök megváltoztatták a multitaskinggal kapcsolatos gondolatainkat.

Az Érd FM rádió immár másfél éve készít riportokat velem, nevelés és oktatás témájában. Fogadjátok szeretettel az eddigi adások linkjét.

Ide kattintva elérhetitek és meghallgathatjátok az eddigi interjúkat:

http://erdmost.hu/cimke/vikukel-zsuzsa/

 

Saját youtube csatornánkon is archiváljuk az anyagokat, fel is íratkozhatsz rá, így értesülni fogsz a két hetente megjelenő újabb riportról is!

 

https://www.youtube.com/channel/UCO6tT9gEydQX8F85XyU5XLA