Neveld gyermeked hálásnak!

Hogyan mélyítsük el a hála érzését tanítványainkban és gyermekeinkben?

Magától értetődő, hogy gyermekeinket arra tanítjuk, ha kapnak egy ajándékot, vagy valaki szívességet tesz nekik, akkor köszönjék azt meg. De hogyan segíthetünk abban, hogy jobban megértsék a hála lényegét, mélyebben átérezzék és őszintén tudják kifejezni azt, és ennek „hasznát” is lássák?
Ennek a területnek az egyik lehetséges fejlesztési módja, ha nem csak arra hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy valaki tett értük valamit, hanem arra is, hogy ez az ember miért tette ezt nekik, miről mondott le esetleg eközben, és hogy ebből a helyzetből mit nyertek mindketten. Igazi hálát akkor érzünk, amikor valaki belső indíttatásból olyat tesz, amiből nekünk előnyünk származik, különösen akkor, ha ő maga áldozatot is hoz, esetleg lemond valamiről.
Ez a gondolat, amelyre a kutatók, mint a „haszon értékelése”-ként utalnak, a hála szociális természetét emeli ki és a kapcsolataink megerősítésére szolgál.
Egy kísérlet, amelyben általános iskolás gyerekeket arra tanítottak, hogy így értékeljék a velük történt eseményeket, azt jelezte, hogy elfogadóbbak lettek, többször fejezték ki hálájukat, illetve tettek szívességet egymásnak mind rögtön a kísérlet után, mind pedig pár hónappal később.
És akkor hogyan is beszélgessünk a háláról a gyerekekkel? A következő kérdéseket érdemes körbejárni!
- Hogyan tette jobbá az életemet a kapott kedvesség vagy segítség?
- Mit adott fel, vagy hagyott abba az, aki segített nekem vagy kedves volt velem? 
- Milyen erőfeszítést tettek értem?
- Miért segítettek nekem, mit érezhetnek irántam?
Ha ezeket a kérdéseket rendszeresen meg tudjuk beszélni a gyerekekkel (és akár önmagunkkal), akkor nem csak a hála kifejezési módja válhat árnyaltabbá, de az önbecsülésük(ünk) is javulni fog.

Hogyan lehet jobb fizikából, kémiából, földrajzból gyermekünk?

Egyszerű történetekkel javíthatjuk a diákok természettudományos tantárgyakban elért eredményeit

A Journal of Educational Psychology folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint hasznosabb a híres feltalálókról olyan történeteket olvasni, amelyekben nehézségeiket és nem egyedülálló teljesítményüket írják le. Az, ahogyan jelenleg tanítjuk a természettudományokat, a diákokat nem bátorítja arra, hogy a természettudományra mint választható munkalehetőségre gondoljanak.

A Columbia Egyetem és a Washington Egyetem kutatói közel 400 olyan első- és másodéves középiskolást toboroztak egy vizsgálatra, akik alacsony jövedelmű afro-amerikai családokból származtak. A diákok Albert Einsteinről, Marie Curie-ről, Michael Faradayről olvastak egy kb. 800 szavas rövid történetet, amelynek a középpontjában az alábbi három téma közül szerepelt valamelyik:
- A sikeres tudós története – A történet hasonló volt a szokásos tankönyvekben megtalálható szövegekhez. Arról szólt, hogy a tudós milyen nagy felfedezéseket tett, miért kapott Nobel-díjat, miket publikált és a tudomány melyik területén végzett úttörő munkát.
- Próbálkozás a bukások ellenére is – A történet arra fókuszált, hogy a felfedező milyen szellemi küzdelmet folytatott, miként próbálkozott, hogy nem adta fel, hogyan élte át a kudarcokat és mit merített belőlük.

Tovább olvasom

Hagyjuk-e unatkozni a gyermekünket?

Mi történik akkor, amikor megóvjuk gyermekeinket az unalomtól? - A Journal of Experimental Child Psychology című folyóirat cikkéből megtuthatjuk a választ. 
Amikor vég nélküli szórakozást és aktivitást biztosítunk gyermekeinknek, nem a képzelőerejüket oltjuk ki? – teszi fel a kérdést cikkében Teresa Belton.
A könyvektől a művészeten, az edzéseken át egészen a tabletekig és a televízióig, sok szülő minden erejét bevetve igyekszik szórakoztatni és képezni a gyermekét. De vajon mi történne, ha időről időre csak egészen egyszerűen hagynánk őket unatkozni? Hogyan hatna ez a gyermekek fejlődésére?

Tovább olvasom

50 inspiráló mondat az Éva magazinban- valóban mindegyik eléri a célját?

 

Kommunikáció rögzített vagy fejlődés orientált szemlélettel


Carol S. Dweck eredeti kísérlete alapján azok a gyerek értek el egyre jobb eredményt és vágtak bele egyre nehezebb feladatokba a vizsgálati helyzetben, akiknek nem a képességét, intelligenciáját, adottságait dicsérték meg, hanem a munkához való hozzáállásukat, kitartásukat, lelkesültségüket és érdeklődésüket. Akiket viszont a megszokott módon ügyességük, okosságuk alapján dicsértek, egyre kevésbé váltak vállalkozóvá, egyre rosszabbul teljesítettek attól való félelmükben, hogy a következő szinten kiderülhet róluk, hogy nem is olyan okosak.

Nemrégiben megjelent az Éva magazinban 50 olyan pozitív mondat, mellyel inspirálhatjuk gyermekeinket (

A cikk írója szerint akár minden nap mondjunk ilyen mondatokat gyermekeinknek, hiszen sokat szidjuk őket, ezért érdemes egy pozitív listát is készenlétben tartani.

De lássuk, hogy minden pozitív mondat egyértelműen pozitív hatással lesz-e a gyermek személyiségére. Segítjük-e vele őket, vagy éppen egy olyan rögzített szemléletmód kialakításán munkálkodunk, melynek eredményeként gyermekünk félni fog az újabb kihívásoktól, a róla kialakult kép elvesztésétől. Ezt pedig egyikünk sem szeretné.

Ahogy Carol S. Dweck amerikai pszichológus kutatásai feltárják, a valódi sikereket azok az emberek érik el, akik szemléletmódja nem rögzült, hanem folyamatosan fejlődni képes. Ők alakítják rugalmasabban az életüket, törekednek a nagyobb teljesítményre és ők lesznek képesek a csapatmunkára is.

Nézzük hát mondatról mondatra, válasszuk ki belőle azokat, melyek nem csak pozitívak, de fejlődés-szemléletűek is, vagy egészítsük ki őket olyan én-üzenetekkel, melyek megadják ezt a szemléletet.

1.Büszke vagyok rád. – Ezt valószínű, hogy egy teljesítmény után mondjuk, amit elért, tehát érdemes lenne folytatni azzal, hogy pl. kitartottál, sok energiát tettél bele, segítséget kértél…Fontos, hogy a munka, a kitartás, az energia kapjon elismerést, ne pedig a gyermek személyisége, önmagában való létezése.


2.Számít, hogy mit mondasz. – Fontos nekem a véleményed, örülök az ötleteidnek, mert lelkesítenek – fontos, hogy én üzenem, és nem őt minősítem.


3.Szuper ötleteid vannak.  – Ugyanúgy fontos az én-üzenet, hogy nekem miért szuper, mert ez nem ragasztja bele abba a szituációba a gyereket, hogy mindig ötletesnek kell lennie.


4.Szeretek az anyukád/apukád lenni. – Ez nagyon tetszik, még elolvasva is megmelengeti a szívem.


5.Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy jó fej legyél.  – A felével egyetértek, a másik felére inkább példát hoznék, hogy kik jó fejek, akik nem tökéletesek, és még azok is lehetnek néha rosszkedvűek, vagy éppen mogorvák. A jófejség, mint kategória is nehezen értelmezhető, mindenkinek mást jelent, így a gyereknek sem feltétlenül azt, amit én közvetíteni szeretnék.

Tovább olvasom

Fejlődés-szemlélet kontra Star Wars VII.

dweck kép

Alig vártam, hogy a kezembe vegyem Carol S. Dweck: Szemléletváltás című könyvét, így nagyon örültem, mikor a karácsonyfa alatt ott találtam. Rögtön bele is vetettem magam  az olvasásba.

Mi köze mégis mindennek a Star Wars VII-hez?

Diákjaim közül sokan és magam is a téli szünetben láttam a filmet, így januárban beszélgettünk róla.  Egy végzős diákom, aki nagy rajongója a Csillagok háborújának, ebben a részben csalódott. Hogy miért? Nem értette, hogy a Rey (a főszereplő lány), hogy tud elbánni egy kiképzett, eredetileg jedinek készült lovaggal (Kylo Ren), aki egész fiatal korát a jó erő használatának gyakorlására szánta.

Higgyünk a csodákban, az előre elrendelt tehetségben, a megváltoztathatatlan tudásban, de hát eddig minden Star Wars film ennek ellenkezőjéről beszélt, arról, hogy tapasztalni kell, elbukni és felállni, tanulni a hibákból, azért hogy fejlődhessünk és elérjük a közös célt?


Hogy miért? Nem értette, hogy a Rey (a főszereplő lány), hogy tud elbánni egy kiképzett, eredetileg jedinek készült lovaggal (Kylo Ren), aki egész fiatal korát a jó erő használatának gyakorlására szánta.

Rengeteg kollégám és szülőtársam, de a nagyobb diákjaim is rendre ezt a kérdést teszik fel nekem és maguknak, hogyan tudnám motiválni a gyerekeket, magukat, a kollégáikat. Miért gondolnak egyesek magukra úgy, hogy csak egy „lúzer” lehetek, mások pedig az „élet királyainak” képzelik magukat? Csak ez a két opció létezik? 


Mit mond erről a pszichológia? Választ kaphatunk rá Carol S. Dweck könyvéből.

Az elismert amerikai kutatónő számos példával, a sportból, az üzleti, a családi és iskolai életből hozott történeteivel bebizonyítja nekünk, hogy ez a fajta kétpólusú gondolkodás mennyire káros. Választ ad arra, hogy hogyan tudjuk rögzített szemléletünket fejlődés központú szemléletté változtatni, annak érdekében, hogy már ne csak az eredményre, hanem a tanulás örömére koncentrálva érjük el sikereinket, és lelkesen tanuljunk saját hibáinkból és mások sikereiből. A fejlődési szemléletű emberek végül mindig sikeresebbnek és elégedettebbnek bizonyulnak a többieknél, valódi sikereiket nem csak tehetségüknek, hanem a feladatokhoz való hozzáállásnak köszönve.


A könyv arra is választ ad, hogy szülők, nevelők hogyan alakítják, vagy gátolják a fejlődési szemlélet kialakulását. Erre további cikkeinkben mi is választ keresünk majd.

Ha most nincs ideje elolvasni a könyvet, ajánlom a szerzőnő által is javasolt Idétlen időkig című filmet. Gondolkozzunk el Bill Murray elittista, lenéző alakján, akit az abszurd idősík fejlődésre késztet.

Janne Teller: Semmi és Minden

Janne Teller kezdetben vitatott, majd mára elismert szerzője a dán ifjúsági irodalomnak. Művei már a magyar közönség előtt is ismertek, népszerűek.

A Semmi című regénye csakúgy, mint a Minden című novellagyűjtemény olyan érzelmeket kelt, olyan gondolatokat indít, melyről azonnal beszélni kell másokkal. 

A tollerancia, a szélsőségesség, az erőszak, a bosszú, az élet értékei mind olyan fogalmak, melyekről a fiatalok szívesen gondolkodnak, ahol véleményüket az irodalmi élmény alakíthatja. Mi felnőttek a közös olvasmányélmény révén beszélgetést indíthatunk, vitatkozhatunk velük ezekről a gondolatokról, hathatunk egymásra.

Nagyon jó lehetőség, hogy a kortárs irodalommal valódi, életből vett problémákat, a mai fiatalok számára aktuális kérdéseket vigyünk be az iskola falai közé. 

Erre a fiatalok nyitottak, és magunk is meglepődünk, mennyire érett gondolatokkal tudják gazdagítani a mi gondolatainkat. Az én tantervemben biztos, hogy kötelező olvasmány lenne mindkettő. 

 

semmi                                 minden

 

Lépj kapcsolatba velünkemailIkonTe is!
    • Elérhetőségünk:

    • Bejelentkezés:
      e-mail:
       Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
      vagy
      telefon: 06-20-5963761, 06-20-4053939

    • Foglalkozásainkat előzetes bejelentkezés után a Budapest, I. ker.
      Hattyú utca 12. szám alatt tartjuk.

    • Kihelyezett foglalkozásaink Érdligeten is elérhetőek. Tanácsadás,tanfolyamok Budapesten és a környező megyékben. 

      Kövess minket!