Hogyan lehet jobb fizikából, kémiából, földrajzból gyermekünk?

Egyszerű történetekkel javíthatjuk a diákok természettudományos tantárgyakban elért eredményeit

A Journal of Educational Psychology folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint hasznosabb a híres feltalálókról olyan történeteket olvasni, amelyekben nehézségeiket és nem egyedülálló teljesítményüket írják le. Az, ahogyan jelenleg tanítjuk a természettudományokat, a diákokat nem bátorítja arra, hogy a természettudományra mint választható munkalehetőségre gondoljanak.

A Columbia Egyetem és a Washington Egyetem kutatói közel 400 olyan első- és másodéves középiskolást toboroztak egy vizsgálatra, akik alacsony jövedelmű afro-amerikai családokból származtak. A diákok Albert Einsteinről, Marie Curie-ről, Michael Faradayről olvastak egy kb. 800 szavas rövid történetet, amelynek a középpontjában az alábbi három téma közül szerepelt valamelyik:
- A sikeres tudós története – A történet hasonló volt a szokásos tankönyvekben megtalálható szövegekhez. Arról szólt, hogy a tudós milyen nagy felfedezéseket tett, miért kapott Nobel-díjat, miket publikált és a tudomány melyik területén végzett úttörő munkát.
- Próbálkozás a bukások ellenére is – A történet arra fókuszált, hogy a felfedező milyen szellemi küzdelmet folytatott, miként próbálkozott, hogy nem adta fel, hogyan élte át a kudarcokat és mit merített belőlük.


- Az élet kihívásainak leküzdése – A leírás itt a kutató, a felfedező belső, személyes harcát mutatta be, azt, hogy miként küzdött meg a szegénységgel, a kirekesztéssel.
Hat hét után a kutatók a tanárok bevonásával megvizsgálták a tanulók teljesítményét az adott tantárgyból. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a diákok, akik a tudósok szellemi kihívásairól vagy személyes problémáiról olvastak, jobb osztályzatokat szereztek mint azok, akik a szokásos módon, a nagy teljesítményekről kaptak történeteket. Ez a különbség a leggyengébben teljesítő diákok között volt a legjelentősebb. Ha pedig így van, akkor ez a fajta gyakorlat sok előnnyel járhat a felzárkóztatásban. A kutatók alapvetően azt akarták bizonyítani, hogy a megpróbáltatásokról szóló történeteket olvasva a tanulók másképpen kezdenek el gondolkodni a velünk született intelligenciáról és az erőfeszítésekről. Abban bíztak, hogy a történetek hatására megváltozik a tanulók a velük született zsenialitásról és a kitartó, kemény munka fontosságáról alkotott hitrendszere. Ez a feltételezés nem bizonyosodott be. Ebben a tekintetben a diákok gondolkodása a rövid vizsgálati időszak alatt nem változott meg. 
Valami egészen más viszont történt. Azok a tanulók, akik a nehézségekről olvastak, jobban „megbarátkoztak” a tudóssal magával, mint azok, akik a kiemelkedő teljesítményeikről olvastak. Ők közös pontokat találtak a tudós hibái és belső küzdelmei kapcsán. 
„Azt gyanítjuk, hogy a küzdelemről szóló történetek megmutatták számukra a tudósok sebezhetőségét, esendőségét, emberi mivoltát,” – írják a kutatók – „ez kapcsolódási pontot teremtett a diákok és a sokszor érinthetetlennek kikiáltott tudósok között, akik így akár példaképpé is válhatnak a tanulók számára.”