Érzelmi intelligencia,

50 inspiráló mondat az Éva magazinban- valóban mindegyik eléri a célját?

 

Kommunikáció rögzített vagy fejlődés orientált szemlélettel


Carol S. Dweck eredeti kísérlete alapján azok a gyerek értek el egyre jobb eredményt és vágtak bele egyre nehezebb feladatokba a vizsgálati helyzetben, akiknek nem a képességét, intelligenciáját, adottságait dicsérték meg, hanem a munkához való hozzáállásukat, kitartásukat, lelkesültségüket és érdeklődésüket. Akiket viszont a megszokott módon ügyességük, okosságuk alapján dicsértek, egyre kevésbé váltak vállalkozóvá, egyre rosszabbul teljesítettek attól való félelmükben, hogy a következő szinten kiderülhet róluk, hogy nem is olyan okosak.

Nemrégiben megjelent az Éva magazinban 50 olyan pozitív mondat, mellyel inspirálhatjuk gyermekeinket (

A cikk írója szerint akár minden nap mondjunk ilyen mondatokat gyermekeinknek, hiszen sokat szidjuk őket, ezért érdemes egy pozitív listát is készenlétben tartani.

De lássuk, hogy minden pozitív mondat egyértelműen pozitív hatással lesz-e a gyermek személyiségére. Segítjük-e vele őket, vagy éppen egy olyan rögzített szemléletmód kialakításán munkálkodunk, melynek eredményeként gyermekünk félni fog az újabb kihívásoktól, a róla kialakult kép elvesztésétől. Ezt pedig egyikünk sem szeretné.

Ahogy Carol S. Dweck amerikai pszichológus kutatásai feltárják, a valódi sikereket azok az emberek érik el, akik szemléletmódja nem rögzült, hanem folyamatosan fejlődni képes. Ők alakítják rugalmasabban az életüket, törekednek a nagyobb teljesítményre és ők lesznek képesek a csapatmunkára is.

Nézzük hát mondatról mondatra, válasszuk ki belőle azokat, melyek nem csak pozitívak, de fejlődés-szemléletűek is, vagy egészítsük ki őket olyan én-üzenetekkel, melyek megadják ezt a szemléletet.

1.Büszke vagyok rád. – Ezt valószínű, hogy egy teljesítmény után mondjuk, amit elért, tehát érdemes lenne folytatni azzal, hogy pl. kitartottál, sok energiát tettél bele, segítséget kértél…Fontos, hogy a munka, a kitartás, az energia kapjon elismerést, ne pedig a gyermek személyisége, önmagában való létezése.


2.Számít, hogy mit mondasz. – Fontos nekem a véleményed, örülök az ötleteidnek, mert lelkesítenek – fontos, hogy én üzenem, és nem őt minősítem.


3.Szuper ötleteid vannak.  – Ugyanúgy fontos az én-üzenet, hogy nekem miért szuper, mert ez nem ragasztja bele abba a szituációba a gyereket, hogy mindig ötletesnek kell lennie.


4.Szeretek az anyukád/apukád lenni. – Ez nagyon tetszik, még elolvasva is megmelengeti a szívem.


5.Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy jó fej legyél.  – A felével egyetértek, a másik felére inkább példát hoznék, hogy kik jó fejek, akik nem tökéletesek, és még azok is lehetnek néha rosszkedvűek, vagy éppen mogorvák. A jófejség, mint kategória is nehezen értelmezhető, mindenkinek mást jelent, így a gyereknek sem feltétlenül azt, amit én közvetíteni szeretnék.

Fejlődés-szemlélet kontra Star Wars VII.

dweck kép

Alig vártam, hogy a kezembe vegyem Carol S. Dweck: Szemléletváltás című könyvét, így nagyon örültem, mikor a karácsonyfa alatt ott találtam. Rögtön bele is vetettem magam  az olvasásba.

Mi köze mégis mindennek a Star Wars VII-hez?

Diákjaim közül sokan és magam is a téli szünetben láttam a filmet, így januárban beszélgettünk róla.  Egy végzős diákom, aki nagy rajongója a Csillagok háborújának, ebben a részben csalódott. Hogy miért? Nem értette, hogy a Rey (a főszereplő lány), hogy tud elbánni egy kiképzett, eredetileg jedinek készült lovaggal (Kylo Ren), aki egész fiatal korát a jó erő használatának gyakorlására szánta.

Higgyünk a csodákban, az előre elrendelt tehetségben, a megváltoztathatatlan tudásban, de hát eddig minden Star Wars film ennek ellenkezőjéről beszélt, arról, hogy tapasztalni kell, elbukni és felállni, tanulni a hibákból, azért hogy fejlődhessünk és elérjük a közös célt?


Hogy miért? Nem értette, hogy a Rey (a főszereplő lány), hogy tud elbánni egy kiképzett, eredetileg jedinek készült lovaggal (Kylo Ren), aki egész fiatal korát a jó erő használatának gyakorlására szánta.

Rengeteg kollégám és szülőtársam, de a nagyobb diákjaim is rendre ezt a kérdést teszik fel nekem és maguknak, hogyan tudnám motiválni a gyerekeket, magukat, a kollégáikat. Miért gondolnak egyesek magukra úgy, hogy csak egy „lúzer” lehetek, mások pedig az „élet királyainak” képzelik magukat? Csak ez a két opció létezik? 


Mit mond erről a pszichológia? Választ kaphatunk rá Carol S. Dweck könyvéből.

Az elismert amerikai kutatónő számos példával, a sportból, az üzleti, a családi és iskolai életből hozott történeteivel bebizonyítja nekünk, hogy ez a fajta kétpólusú gondolkodás mennyire káros. Választ ad arra, hogy hogyan tudjuk rögzített szemléletünket fejlődés központú szemléletté változtatni, annak érdekében, hogy már ne csak az eredményre, hanem a tanulás örömére koncentrálva érjük el sikereinket, és lelkesen tanuljunk saját hibáinkból és mások sikereiből. A fejlődési szemléletű emberek végül mindig sikeresebbnek és elégedettebbnek bizonyulnak a többieknél, valódi sikereiket nem csak tehetségüknek, hanem a feladatokhoz való hozzáállásnak köszönve.


A könyv arra is választ ad, hogy szülők, nevelők hogyan alakítják, vagy gátolják a fejlődési szemlélet kialakulását. Erre további cikkeinkben mi is választ keresünk majd.

Ha most nincs ideje elolvasni a könyvet, ajánlom a szerzőnő által is javasolt Idétlen időkig című filmet. Gondolkozzunk el Bill Murray elittista, lenéző alakján, akit az abszurd idősík fejlődésre késztet.